A kutatás fő hipotézise, hogy a hetvenes és nyolcvanas évek alternatív, kísérleti, progresszív színházának kezdetei a hatvanas évek „amatőr” színházi mozgalmához nyúlnak vissza. Így a kutatás első fázisa ezeket az eseményeket és intézményeket dolgozza fel. Itt is fontos hangsúlyozni azonban, hogy az „amatőr” megjelölés elsősorban a professzionális társulatokétól eltérő működési feltételekre (és nem az előadások minőségére) vonatkozott.

A kutatás során az un. amatőr színházakra vonatkozó, a közgyűjteményekben, levéltárakban fellelhető, már létező dokumentumokat kutatjuk fel. Emellett a témára vonatkozó alapkutatások hiánya miatt különösen fontos a magánarchívumok felmérése. A hatvanas években induló amatőr színházi alkotók és társulatok vizsgálata azonban nem csupán a hazai színháztörténet-írás egy hiátusát igyekszik betölteni, hanem új dokumentumok létrehozása is célja az alkotókkal, nézőkkel, kritikusokkal készült interjúkon keresztül. Az élő emlékezetet integráló feldolgozásának utolsó lehetséges időpillanatában vagyunk, miután a korszakban aktív alkotók és az előadásokat megtapasztaló nézők generációja lassan eltűnik. A kutatás eredményeit – a fellelt dokumentumok metaadatait, az oral history videóinterjúkat és az ezeket szintetizáló színháztörténeti tanulmányokat – a honlapon magyarul és rövid összefoglalók formájában angolul publikáljuk.

A feldolgozandó társulatok és alkotók színházi gyakorlatainak vizsgálatát egyrészt a levéltárakban és archívumokban (Magyar Nemzeti Levéltár, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Open Society Archives, Nemzeti Művelődési Intézet) és színházi gyűjteményekben (Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár), másrészt az Arcanum adatbázisában a nyomtatásban megjelent dokumentumok felkutatása, harmadrészt pedig nagy százalékban magánarchívumokban fellelhető dokumentumok felkutatása szervezi. Így kerül sor az Universitas kapcsán Dobai Vilmos és Mezei Éva, a tatabányai Bányász Színpad kapcsán Éless Béla hagyatékának, a Szkéné kapcsán Keleti István és Regős Pál hagyatékainak és Raffinger Éva magánarchívumának, a Szegedi Egyetemi Színpad kapcsán Paál István, Solténszky Tibor, Ács János hagyatékainak, illetve Vági László és a MASZK Egyesület archívumainak és más magánarchívumok fellelésére és felmérésére. Ezen túl az Arcanum adatbázisán keresztül az egyes csoportokhoz és közösségekhez kötődő kortárs recepció (kritikák, újságcikkek), valamint a róluk szóló szakirodalom áttekintését és összegyűjtését is vállalja a kutatás. Külön célkitűzésként jelenik meg a szóbeli történetek bevonása a kutatásba, amely a még elérhető, élő alkotókkal és közönségük egyes tagjaival folytatott interjúkon keresztül hoz létre újabb nézőpontokat és elbeszélésmódokat, amelyek továbbírják és így újra megnyitják (az akár már ismert) színháztörténeti kontextusokat is.

A kutatás által feltárt számos dokumentumot azonban nem tudunk a honlapon nyilvánosan megosztani, hiszen ezek a dokumentumok más intézmény illetve magánszemély tulajdonát képezik, amelynek megvásárláshoz a kutatás nem rendelkezik elegendő erőforrással. Így csak azokat a dokumetnumokat (írásokat, képeket, szövegkönyveket és másokat) közlünk, amelyekre az adott intézménytől és/vagy az adott dokumentumot birtokló magánszemélytől engedélyt kaptunk. A többi, általunk feltárt dokumentumot a kutatócsoport központjában (ELTE BTK, Budapest), egyedi kérés alapján lehet tanulmányozni.