Népművel(őd)ési Intézet

készítette: Kalmár Balázs és Imre Zoltán

A Népművelési Intézet több névváltoztatáson átesett, állami intézmény volt a Rákosi-korszakban, a Kádár-rendszerben és a rendszerváltás után. Története közvetlenül a második világháború után kezdődik, amikor az ún. népi írok, akik még a Horthy-korszak ’30-as éveiben (pl. Németh László, Illyés Gyula, Keresztury Dezső és mások) fogalmazták meg politikai és így kulturális alternatívájukat a vidéki, paraszti népesség körében. Az első – mai szóval civil – intézmény 1946-ban alakult meg Népi Művelődési Intézet néven. Ez a szervezet ,,elsősorban a népi-nemzeti értékeket, a népi írók szellemiségét, a népi kollégiumok lendületét igyekeztek megvalósítani az Intézet keretei között” (HALÁSZ 2006, 23). Az Intézetet 1948-ban Ortutay Gyula, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter megszűntette. 1951-ben állami keretek között alakult meg a Népművészeti Intézet, amelyet az 1956-os forradalom után Népművelési Intézetté neveztek át. 1986-ig működött ezen a néven, amikor újabb átszervezés (a Művelődéskutató Intézet összevonásával) létrejött az Országos Közművelődési Központ. 1992-ben újabb átszervezéssel tarkított névváltás következett, Magyar Művelődési Intézet névvel. 

A Rákosi-, majd a Kádár-korszak alatt az országos “amatőr” művészeti mozgalmak irányítása és ellenőrzés alatt tartása volt az intézet fő feladata. A kultúrpolitikai vezetés ezen az intézeten keresztül tartotta rajta tekintetét a nem-hivatásos, műkedvelőnek és/vagy ,,amatőrnek” nevezett kulturális csoportosulásokon helyi, regionális és országos szinten.

Az intézet dokumentumai – feljegyzések, könyvek, könyvforgalomba nem került füzetek, brossúrák, videó-felvételek és a terület működéséről szóló egyéb anyagok – a rendszervált(oz)ás idején valószínűleg a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány kezelésébe kerültek, de erről jelenleg nincsenek pontosabb információink. Felvettük a kapcsolatot a Népművelődési Intézet utódintézményével, a Nemzeti Művelődési Intézettel, de egyelőre még nem jutottunk velük eredményre.

 

HALÁSZ Péter, Hatvan éves a Magyar Művelődési Intézet, Szín 2006/6, 22-26.

Interjúk

Havas Gábor (1944-) – Budapesten magyar szakon végzett, majd szociológiából kandidált. Középiskolai tanárként helyezkedett el, majd szociológiai kutatásokba is bekapcsolódott. 1973-tól a Népművelődési Intézet tudományos munkatársa volt; főként a falusi szegénység, cigányság életmódjával foglalkozott. Emellett amatőr színjátszó mozgalmat szervezett. 1982-től egy ötéves dokumentumfilmes projektben vesz részt. Aktívan részt vett az 1980-as évek demokratikus ellenzéki szerveződéseiben: a SZETA egyik alapítója, a szamizdatként majd később hetilapként működő Beszélő egyik szerkesztője, később főszerkesztője. Az interjúban a Népművelődési Intézetről beszél (bővebben lásd Manézs Színház).