A dokumentum emlékmű. A történeti társadalmak által tett erőfeszítések eredménye, hogy – akarva, nem akarva – önmagukról egy adott képet kényszerítsenek rá a jövőre. Tulajdonképpen nem létezik dokumentum-igazság. Minden dokumentum hazugság.
A történész dolga, hogy ne legyen naív.
JACQUES LE GOFF
A dokumentum emlékmű. A történeti társadalmak által tett erőfeszítések eredménye, hogy – akarva, nem akarva – önmagukról egy adott képet kényszerítsenek rá a jövőre. Tulajdonképpen nem létezik dokumentum-igazság. Minden dokumentum hazugság.
A történész dolga, hogy ne legyen naív.
JACQUES LE GOFF
Fotó: Fortepan/Fábián József
A Nemzetközi Színjátszó Fesztivált 1973 októberében rendezték meg. A háromnapos találkozóra a Fővárosi Művelődési Házban került sor, nyolc hazai és nyolc külföldi együttes mutatkozott be. A magyar fellépők között szerepelt a Belvárosi Irodalmi Színpad, a Csili Soós Imre Irodalmi Színpad, a Pinceszínház, a Manézs Színpad, az Egyetemi Színpad, a Bányász Színpad és a Reflex Színpad. A külföldi csoportokat a bolgár SU–113 egyetemi színpad, a csehszlovákiai SVIT–ZPS együttes, a jugoszláv DADOV színjátszó csoport, a lengyel AKT 69 színház, az NDK-beli Poetikus Színház, a romániai Műkedvelő Népszínház, a szlovákiai TEES Színpad és a szovjet Poltavai Népszínház képviselte.
Szekrényesy Júlia: Szalonképtelen színpad, Élet és Irodalom, 1973.11.03. 7.
Kamocsay Ildikó: Az amatőröktől a népszínházig, Magyar Hírlap, 1973.10.27. 6.
Takács István: Forró szív és hideg fő, Magyar Ifjúság, 1973.11.02. 26-27.
Nánay István: Amatőr seregszemlék, Színház, 1974/2 2-9.
Kerényi Imre: Klubcsapatok és válogatottak, Népművelés, 1973. 12.01. 34-37.